Odnośniki
|
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
vágnia az erdQn, és ez egy magányos nQnek nem lehet kellemes. Amúgy meg miért ne ragadja meg az alkalmat, hogy véletlenül találkozzon vele? Felkerekedett, és az erdQn át kiment arra az útra, amelyen az állomás felQl érkezQ Mariának el kellett haladnia. Az út szélén leült egy fatörzsre, és várt. Néhány perc múlva távoli hangfoszlányokat hozott a szél. Fülelni kezdett, és egyre jobban ki tudta venni két közeledQ ember beszédét. De hiszen ez Maria hangja! Nagyon izgatott lehetett, mert szinte kiabált. Hans felállt, és a lehajló ágak között megpillantotta Mariát mellette pedig Harryt! Most már a beszédüket is értette. Édes, kis Maria, hogy lehet ilyen kegyetlen? Ne aggódjék, itt senki sem hall bennünket. Gondoskodtam róla, hogy a húgom se zavarhasson meg. Mondja meg, mit tegyek, hogy egy kicsit kedvesebb legyen hozzám? MegQrjít azzal, hogy nem enged közel magához! : Ne tegyen mást, csak engedjen utamra. Minden szava felér egy sértessél, a menyasszonyára nézve is! Aha, szóval féltékenyek vagyunk? Hát ezért ez a sok huzavona? De hisz megmondtam, hogy az eljegyzésem semmit nem változtat a magához fqzQdQ érzelmeimen. Ne legyen már ilyen szívtelen hozzám, belehalok a vágyakozásba! Az utolsó szavakat már az izgalomtól elfúló hangon suttogta. Közelebb lépett Mariához, és elállta az útját. A lány ijedten hátrált. Maria, szeretlek! Értsd meg, szeretlek és akarlak téged! SzenvedélytQl izzó tekintete láttán a lány még jobban megrémült és felsikoltott. Mintha csak a földbQl nQtt volna ki, ebben a pillanatban Hans von Dornau termett elQttük. Mi folyik itt? kérdezte fenyegetQ hangon. Harry elfehéredett. Az ördögbe! Kellemetlenül érintette, hogy Dornau ilyen kínos helyzetben találja. Vigyáznia kell, mit mond. Semmi különös, von Dornau úr. Összetalálkoztam a kisasszonnyal, és átadtam neki anyám üzenetét. Azt hiszem, megrándult a lába, azért kiáltott fel. Maria elfehéredve, leszegett fejjel állt elQttük. Ennek hallatán vajon mit gondol róla von Dornau úr? Miért is éppen Qt vezérelte erre a sors! Végtelenül szégyellte magát elQtte, mintha legalábbis takargatni valója lenne. Hans karja megrándult, legszívesebben belevágott volna Harry arcába. De eszébe jutott Hilde, akinek a szavát adta, hogy ha egy mód van rá, elkerüli a nyílt összetqzést a bátyjával. Amennyiben hazafelé igyekeznek, engedje meg, von Kroneck úr, hogy csatlakozzam,.A faluba megyek mondta látszólag egykedvqen. Harry tanácstalan volt, nem tudta, mit tegyen. Kimondhatatlanul dühítette, hogy ismét keresztülhúzták a tervét. Talán Dornau kihallgatta a beszélgetésüket? Nem, ez lehetetlen. Ha így történt volna, bizonyára továbbmegy. Urak között kötelezQ a diszkréció ilyen ügyekben. Vagy talán neki is szándékai vannak a lánnyal? Maria talán azért olyan elutasító vele szemben, mert Dornau is a kegyeit keresi? Még nem tudott választani kettejük között, elQbb felméri, melyik kapcsolatból származhat több elQnye? De talán máris van köztük valami,,. Azt semmiféleképp nem engedheti meg, hogy Dornau diadalmaskodjék felette. Az újabb akadály még inkább arra sarkallta Harryt, hogy mindenáron még ma egyezségre jusson Mariával. Ki kell gondolnia a következQ lépést, ezért legokosabb, ha most önszántából meghátrál. Nem hazafelé megyek, von Dornau úr, hanem a menyasszonyomhoz, Freienwaldéra. Hqvösen elköszöntek egymástól, és Hans elindult Maria után, aki otthagyta a két férfit, és elQresietett. Amikor utolérte, látta, hogy könnyek peregnek végig az arcán. Nem állhatta meg szó nélkül. Maria, kérem, jogosítson fel rá, hogy megbüntessem ezt a nyomorult fickót! Engedje, hogy megvédelmezzem! mondta feldúltan, És ne sírjon, nem tudom elviselni, ha sír! A múltkor elszaladt, mielQtt még elmondhattam volna, ami a szívemet nyomja. De most már nem tudok tovább várni, Maria, kérem, ne kínozzon, beleQrülök az aggodalomba! Maria, értse meg, szeretem! A múltkor a tekintetébQl láttam, hogy maga sem közömbös irántam. Nehogy azt higgye, hogy tisztességtelen szándékkal közeledem! Pszinte szeretettel és tisztelettel kérem: legyen a feleségem! Engedje, hogy védelmezzem, hogy könnyqvé, széppé tegyem az életét! Nyújtsa nekem a kezét, tegyen boldoggá! A lány megrendülten hallgatta Hans szerelmi vallomását. Von Dornau úr... én... jaj. Istenem... mit is mondhatnék? Bocsásson meg, amiért visszautasítom& de& de higgye el, nem tehetek mást. Miért, Maria, miért? Hát nem szeret? Nem akarok hazudni, von Dornau úr. Pszinte kérdésére Qszinte választ érdemel. Igen, szeretem teljes szívembQl, de nem lehetek a felesége. Túl nagy a szakadék kettQnk között. Csupán ez az akadálya a boldogságunknak? A rang, a pénz? Ezek kicsinyes gondolatok. Maria, nem is tudom, hogy juthat ilyen az eszébe! Nincs nQ, akit magánál jobban tisztelek. Nekem nem kell tekintettel lennem senkire. Egyetlen rokonom, az édesanyám bátyja már beleegyezett a választásomba, más meg nem érdekel. Kimondhatatlanul boldoggá tesz a tudat, hogy szeret. Legyen az enyém, Maria! Át akarta ölelni, és magához szorítani, de a lány elgyötört arca láttán valósággal megdermedt. Könyörüljön rajtam! rimánkodott Maria fojtott hangon, Ne kérjen, ne faggasson, és ne kutasson utánam! Értse meg, nem szabad, nem lehetek a felesége! Maria, ebben az esetben csak egyre tudok gondolni. Mondja meg nyíltan, ha másik férfi van az életében! De a lány megrázta a fejét. Nincs senkim, soha nem is volt más férfi az életemben. A szívem szabad volt, mielQtt magát megláttam. De még ha belehalok is a szerelembe, akkor sem köthetem az életemet a magáéhoz. Végzetes csapást mért rám a sors, amely örökre elválaszt bennünket egymástól. Nem értem. Magyarázza meg! kérlelte Hans esdeklQ tekintettel-. Ne kérdezzen! Elégedjék meg azzal, hogy sohasem lehetek tisztességes ember felesége. Nem, Maria, nem elégszem meg ennyivel. Mondjon el mindent! Nem bízik bennem? Nincs senki, akiben jobban megbíznék, de többet akkor sem mondhatok. Kérem, ne faggasson tovább! kérlelte kétségbeesetten. Egész testében remegett a felindultságtól.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
zanotowane.pldoc.pisz.plpdf.pisz.plblacksoulman.xlx.pl
|